A cikk régebben készült: Anyumat faggatom az óvodai kérdésekről, aki az óvodában dolgozott, de jelenleg már nyugdíjas.

Első témánk az óvodai beiratkozás előtti időszak.



Gondoltál-e már-e arra, hogy a gyermeked hamarosan 3 éves lesz és el kell menned dolgozni?

Vajon, ha neked nem kellene dolgoznod, akkor a gyermek is otthon maradna melletted?

Bizonyára nagyon jó ez az idilli állapot amelyben éltek, de hidd el, hogy a gyermekednek már szüksége van a kortársakkal való társas érintkezésre.

Ez nem azt jelenti, hogy már nem a tiéd a gyerek.

Ő a te kincsed, szeresd, óvd, védd, neveld!

Engedd, hogy a kortársaival megélje az életkorának megfelelő dolgokat és a háttérbe legyél te mindig ott, aki meghallgatja, segíti.



Bizonyára sokat aggódsz amiatt, hogyan fogod beszoktatni az óvodába a gyermeked, megtalálja-e a játszótársát a csoportban?

Elfogadják-e a többiek? Elfogadja a gyermeked a számára ismeretlen óvónőket, gondozónőt? Meg tudja-e magát értetni a csoportban dolgozó felnőttekkel? Megszereti-e az óvodában a számára nyújtott ételeket? És így tovább...

Először is Te mit szólnál ahhoz ha teljesen idegenként, magadra hagyva bekerülnél egy új közösségbe? Meg tudnád állni a helyed?

Úgy gondolom fel kell készíteni erre az új helyzetre a gyereket. Valószínűleg már régóta lejártok vele a játszótérre, más gyerekekkel ismerkedni, hisz az ő játszótársa a gyerek lesz.

Nem árt ha új helyzeteket is megismer a gyerek pl. vendégségbe mentek, esetleg egy olyan családhoz, akivel rendszerint együtt játszik pl. játszótéren a gyermeked vagy együtt sétáltok, boltba, rokonokhoz mentek stb.

Mindez arra szolgál, hogy bátrabbá váljon a gyermek, merjen kérdezni, merjen megnyilvánulni.

Ez a gondolat vezéreljen, ha a gyereked óvodába kívánod adni, hogy merjen beszélni, de legalább a szükségleteit jelezni.

Ezt hogyan érheted el?

Mint ahogy a fentiekben írtam, másokkal való ismerkedéssel; képes legyen nyitni a többiek felé, ismerkedni a többiekkel, gyerekekkel, felnőttekkel.

Tudja a szükségleteit jelezni, szomjúság, wc stb.

Még ekkor is ott a nagy kérdés, melyik óvodába adjam a gyermekem?

Vajon mi lenne neki a legjobb?

Sajnos ezt előre kevésbé lehet tudni.

A gyermek is egy külön személyiség, lehet teljesen más természetű, mint anyuka vagy apuka.

Például a szülő nagyon szeret egy területet, de a gyermek kevésbé tud vele azonosulni.

(testnevelés, néphagyomány, dráma típusú óvodák stb.)

Akkor vajon hogyan válasszunk óvodát?

Ez a szülő nagy felelőssége. Úgy gondolom, ha a gyermek a szülő mellett cseperedett 3 éves koráig, ő valamennyire ismeri a személyiségét.

Egy a legfontosabb, szeretetteljes légkör vegye körül, a felnőtteket igazi gyermekközpontúság, gyermekszeretet jellemezze, ahol a gyermek megtalálja önmagát, fejlődni tud.

Ha lehetőségünk van rá olyan óvodát találjunk, ahol a csoportban nincs nagy zsúfoltság.

Mindez fontos számodra is, hogy nyugodtan rábízhasd másokra a féltett kincsedet, a gyermeket.

Ha kiválasztottuk a gyermek számára megfelelő óvodát, kezdődik a további teendő.

Mik lehetnek ezek? A következő cikkben folytatjuk...