Közfoglalkoztatás, avagy a modern rabszolgaság


Nem régen lettem közfoglalkoztatott egy Hajdú-Bihari kis településen szellemi munkásként. Kíváncsi lettem ki hogyan gondolkozik róla és ezért készítettem egy kérdőívet, amit sok helyen megosztottam, de eddig csak 15 válasz jött. A városomból 3 vélemény érkezett, ami szinte csak pozitív szót tartalmazott, ezeket most nem fejtem ki, talán majd egy külön bejegyzésben.

Három véleményt, egy baranyai- egy borsodi–egy somogyi közfoglalkoztatott véleményét emelem ki, a bejegyzés végén megosztom a többi válasz linkjét is. Fizikai és szellemi közfoglalkoztatott is megszólalt a bejegyzésben.






Baranyai fizikai munkás, aki munkaügyi által jutott be szerinte a közmunkás= XXI. századi rabszolga- Kis fogalomzavar élt bennem is, de fel lettem világosítva, mikor elkezdtem riportalanyokat keresni, hogy ma már a közmunkás szót nem használjuk, csak a közfoglalkoztatottat.

 

Köz-foglalkoztatásnak hívjuk manapság ezt a fajta munkát, a korábbi közhasznú, közcélú, közmunka-programok megnevezések helyett.

 

A szabálysértések ledolgozására pedig közérdekű munka van (nem közmunka). Ennek viszont nincs köze a köz-foglalkoztatáshoz.

 

A baranyai válaszoló a következőkben látja a közfoglalkoztatás problémáját:


1. Sok munkavállaló elhiszi, hogy a munkaadó a közmunkás munkaszerződés lejárta után végleges munkaszerződéssel tovább foglalkoztatja. Ez egy nagy átverés, - ha valamit ingyen ajándékba megkap valaki, akkor nem fogja soha drága pénzért megvenni - tehát a munkáltató sem fog rendes munkakörben senkit foglalkoztatni, amíg ingyen is rendelkezésre áll a közmunkás.

2. A munkaadó messze menőkig kihasználja a munkavállalót. Mire gondolok: segédmunkás besorolással, olyan feladattal bízza meg a munkavállalót, ami szakmunkás képzettséget igényel. A melós, hogy bizonyítson, a főnöknek, jól-rosszul de elvégzi a feladatot. A feladat elvégzője nincs tisztában a szakmai fogásokkal, az adott feladatra vonatkozó baleseti előírásokkal, stb. ami szomorú, hogy a főnök sincs tisztában semmivel.



Egy példa : 40-es zárt szelvény kell feldarabolni különböző méretre. A helyszínen van egy 115-ös flex (korong átmérő 115mm), a főnök, mert ért hozzá hoz 125-ös korongot. A munkavállaló leszedi a védő burkolatot és így végzi el az adott feladatot, természetesen védő eszközök nélkül, mert otthon is így csinálja. Ha baleset történik a munka végzés során, akkor a főnök „ott sem volt, és semmiről sem tudott”, miden felelőség arra a munkásra szál, aki jó szándékból a feladatot el akarta végezni.

3. Nagy hibának tartom, hogy a munkavállaló aláírja a szerződést, ami rögzíti a munkakört és hozzátartozó munkabért. Amikor eljut a tudatáig, hogy dolgozni is kell a munkaidőben, na, akkor van baj. Pl.: induláskor megkapja a kapát kb. fél-egy óra múlva már eltört a nyél, meg görbült a kapa fej, a jó hír, hogy az éle megmaradt, nem kellett újraéleszteni.

Nem tudok hozzáfűzni semmit, mivel nem fizikai munkában dolgozom, de egy borsodi szellemi közfoglalkoztatottnak sincs sokkal jobb véleménye, aki szintén nem protekció által jutott be:


Bementem a mostani munkahelyemre, hogy van-e álláslehetőség, majd később felhívtak, hogy hely nincs, de fel tudnak venni közfoglalkoztatottnak. Mondanom sem kell, munka van bőven.

Azt gondoltam, hogyha bekerülök a munkahelyre, majd a szorgos munka meghozza az eredményét és felvesznek főállásba. Kiugrási lehetőségnek gondoltam, ehelyett az fogadott hogy sok ember közfoglalkoztatottként van alkalmazva 3 évig és ha kiveri a balhét, akkor talán felveszik.

A véleményem az, hogy nagy kaki az egész. A kormány azt hiszi, hogy remek, ezzel ösztönzi a munkavállalót, hogy elkezdjen dolgozni, de azzal nem számol, hogy mennyire bele lehet ragadni.



Mindenhol arról papolnak, hogy mekkora a munkaerőhiány, de arról alig ejtenek szót, hogy Borsodban mennyire nincs munkalehetőség, és ha akad is valami munka, végtelenül kihasználják az embert.

Megalázónak tartom, hogy diplomás emberként kénytelen vagyok nettó 70 ezer forintért gürcölni úgy, hogy ugyanezen a helyen a **** fel vannak véve státuszba, és dupla ennyit keresnek (sok esetben egy érettségivel, vagy még azzal sem.) Ez az ember megszégyenítése, hogy a létminimumból kell élnie. Mindezt hogyan? Úgy hogy ugyanannyit dolgozunk, mint a státuszba felvett emberek.

Így hogy létezik a közfoglalkoztatás, a munkahelyeket még inkább arra ösztönzi hogy ezeket az embereket alkalmazza, mert hülye lenne többet fizetni valakinek, ha minimális pénzráfordítással is elvégzik a feladatokat. Pluszban pedig minél tovább ott tartják az embert, a maximális 3 évig.

Emellé pedig ha közfoglalkoztatottként dolgozol egy cégnél, neked nem jár semmiféle juttatás.  Mert mi túl sokat keresünk?!

Utóirat:A szakmámban dolgozom, Borsod megyében.

Végezetül egy somogyi közfoglalkoztatott, akit a Munkaügyi Központ közvetített ki elmondása szerint rendes munkabért és egyenlő szabadságot, megfelelő munkaruhát, hosszútávú munkavégzést képzelt el, mikor belevágott, de ezzel szemben egyik sem teljesült elmondás szerint.


Jelenlegi formájában nem jó a közfoglalkoztatás, - mondta el - mert a piacihoz képest alacsonyabbak a bérek és az elvárások pedig ugyanazok, vagy többek. A közmunkaprogramokban dolgozókat lenézik és másodlagos polgároknak tekintik.


Neked mi a véleményed? Oszd meg a világgal!


A bejegyzés trackback címe:

https://mariannlapjai.blog.hu/api/trackback/id/tr6516615798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Mariann Lapjai

Friss topikok

Címkék

süti beállítások módosítása