Csak én éreztem és hallottam őket, ahogy szidnak, ahogy aláznak, a környezetem azt hitte beteg vagyok. B*dos k*rvának neveztek, bántottak, csak azért mert nem ő lett a férjem.
Nem ő hozzá bújtam, nem őt simogattam, nem őt csókoltam és nemi életet éltem, annak ellenére hogy a beteg kukkolóim figyelnek. Már nem érdekel. Lehetett volna egyszer valami vele, de elcsesztem még régen és azóta nem érzek iránta már semmit, csak azt akartam fejezze ezt abba. Ennek ellenére azóta is figyel, követ, és hiába akarom elhajtani, ő ott van mindenütt, a ház rejtett kameráin, a mobilomon, a számítógépemben. Csak azt akartam, hagyjon végre békén, és ne kövessen, ne figyeljen, ne alázzon a barátaival, ne röhögjön elhízott testemen, és ne bántson.
Olyan könnyű alázni és bántani.
A környezetem azt hiszi örült vagyok és hogy ne halljam őket, rákaptam a gyógyszerekre, le akartam egyszer csökkenteni, de akkor újra el kezdtem hallani őket sajnos.
Csak nyugalmat akartam, ezért ki akartam ugrasztani a bokorból, hogy szint valljon és végre békén hagyjon, de ez nem sikerült, mert a férjem észrevette, hogy írtam vele és választás elé állított, de őt már nem ismerem, már nem szeretem, a férjemet meg ismerem, mindent tudok róla és vele maradok és boldog leszek, még ha az a egykori kedves figyel is tovább, én nem fogom bántani, alázni, mint ő engem, csak szánom.
Csak nyugalomra vágyok, hogy végre békén hagyjon és elmondja az igazat, de ezt úgyse fogja, ő erre nem képes, csak bántani engem és alázni, ilyen embert nem tudok szeretni, aki ennyi sebet ejtett rajtam és nem is akarok. Megerőszakolt a szemével és belém rúgott 100-szor is, csak használt és alázott a cinkos társaival, ezért már nem tudok úgy ránézni, mint egykor, már nem vagyunk ártatlanok, se ő se én.
Beteg vagyok az biztos, de nem úgy ahogy mások hiszik, mert a ház egy valóvilla, mely fokozatosan megfolyt, de költözni nincs lehetőségem.
Ezért arra kérlek még egyszer utoljára, hagyj élni és hagyj békén.
Ha wc-zem, ha fürdők, nevet a barátaival és kínoz, hogy lehet így élni, már évek óta, nem tudom, de a gyógyszerek segítenek valamelyest, de sajnos, ez sem tökéletes. Csak annyit írnék még neki, amit ő mondott egyszer nekem, ez kell neked X?
Hát minden jót, ne is halljalak soha többé, ne keress és ne figyelj!
Ennek a story-nak már nem lesz happy endje, nem lehet, csak akkor ha te már nem figyelsz a barátaiddal.
Találd meg a boldogságod, ami nem én vagyok!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.