Bárcsak! - Avagy az élet nélkülem #novella

Vajon egy elmebeteg nő lehet-e normális valaha?

woman-2604283_1280.jpg

Meg lehet-e gyógyulni egy elmebetegségből? Ez járt az eszében Erzsinek, egy csendes kisváros lakója volt, akit mindenki ismert. Nem tudott úgy elmenni valahová, hogy fel ne ismerjék, persze ő volt a helyi bohóc. Szeretett volna influencer lenni, de csak influenszar lett.

Egy bolondos, vagy inkább bolond nőnek tartották, magamutogatása miatt, azt viszont kevesen tudták, hogy valóban megjárta az elmegyógyintézetet. 10 éve volt már, de jól emlékezett, a bekattanására, arra a nyárra, mikor elment az esze. Sokaknak elmegy az esze, ha szerelmes lesz, de csak kevés, aki kórházba kerül miatta.

Már nem gondol X-ra, akinek a nevét, már nem ejti ki száján. Nem akar tőle már semmit, csak levegőt, szerencsétlenségére egy városban éltek, egy suliba jártak, a jó dolog a rosszban, hogy már nem futottak össze egy ideje.

Új életet kezdett Erzsi, a helyi boltban dolgozik, mint eladó. Utálja a munkáját, de mivel sokáig munkanélküli volt, örül annak, ami van. Utálja magát, mert rossz embert szeretett, a jó hír, hogy soha nem jöttek össze. Néha bocsánatot kérne tőle, mert sajnos interneten zaklatta korábban, máskor elátkozná, mert megalázta. Az igazság az, hogy már nem jelent neki semmit, csak mindent elfelejtene és új életet kezdene.

A vicces az egészben, ha nem lett volna bolond zaklató, talán lett volna esélye Erzsinek, és ezt utólag Erzsi tudta, sajnos az elrontott éveket, nem tudja egy radírral kiradírozni, különösen azt a nyarat.

Nem akar már tőle semmit, de ezt a múltat se akarja cipelni a hátán. Egy fárasztó nap után ezen gondolkozva, ment haza és az égre nézet és azt kivánta, bár ne találkozott volna soha X-szel és bár ne lett volna beteg, bár ne is született volna meg.

Lefeküdt aludni és másnap ment dolgozni, de néztek rá a kollégák, hogy ki ő, senki nem ismerte fel.

Mondta, ne vicceljetek Erzsi vagyok. Mondták neki, rendőrt hívnak, ha nem megy innen, nem itt dolgozik, a bolt meg később nyit.

Erzsi zavartan ment haza, de a kulcs nem nyitotta a zárat.

Nem értette mi történt, bejelentkezett volna a kedvenc közösségi platformára, elsztorizni a történteket, de nem tudott bejelentkezni. Ekkor már ideges lett nagyon.

Nem tudta mit tegyen és ekkor szaladni kezdett és sírni, csakhogy elcsuszott és képszakadás, kórházban ébredt, megint, de kötés nem volt rajta. Hogy van kérdezték az orvosok? Csak bevertem a fejem, semmi komoly. Kiment az udvarra, és odajött 2 nő, akik azt állították, már 10 éve bent van. Nem értette, de hát kijöttem, és új élet és...Nem jöttem ki, ez csak egy álom volt…Még itt vagyok...

További írásaim: Lerázhatatlan szerelem

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mariannlapjai.blog.hu/api/trackback/id/tr618782616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Mariann Lapjai

Friss topikok

Címkék

süti beállítások módosítása