Nádudvaron nagy élet volt a 80-as években, az egyik kedves ismerősöm discózott ebben az időszakban a művelődési központban.
Élvezettel hallgattam a régi időkről szóló meséjét és arra gondoltam, erről ti is szívesen olvasnátok. Így meginterjúvoltam arról az időről, amikor még kulturáltan tudtak szórakozni a bulizni vágyók.
1986 márciusában kezdett el discózni, ezzel egy időben a színházteremben a Pokolgép koncertezett.
Régen, a discó a művelődési házhoz tartozott, ott tartottak bulikat, majd az új művelődési házban folytatódott ezt a tevékenység.
Már a discós korszakom előtt jelen voltam az éjszakai életben:
Az előkészületekben, a pakolásban, illetve ekkori videódiscó korszakban a videómagnó kezelésében segédkeztem, és mivel ismertem a technikai eszközök összeszerelését, működését, kezelését, így a kultúrház vezetősége megkért, hogy vezessem a discót, 6 és fél évig tartott ez a korszakom.
Kulturált hely; volt elég tér a táncra, szórakozásra, játékra. Vonzó volt a környék fiataljainak. A parti ideje alatt gyakran volt koncert is az épületben.
A bulikat több helyen tartottunk: pl. a klubövezetben, szakköriben és később a tekepályánál is szórakoztak a fiatalok. Mindez nagyon népszerű volt.
Az általános iskolásoknak rendeztek külön tinidiscót is, amelyhez hozzátartozott a vetélkedő, a különböző játékok. Sokszor előfordult, hogy a „kakaópartin”, illetve a „palacsintapartin” szórakoztak a tinik.
A nyári időszakban 15 h-tól 19 h-ig, télen délután 14 h-tól 18 h-ig tartottak a tinidiscók. Miután elmentek a tinik, egy órás szünet után kezdődhetett a felnőtt discó. Ez télen este 11 óráig, nyáron pedig éjfélig tartott.
Ebben az időszakban kezdtek a környező településekről jönni, szombat este tele volt a parkoló.
Átlagos vendégforgalom 400 és 500 fölött ingadozott, a nyári időszakban 600 környékén mozgott.
Zeneileg Euro Discó és az Italo Discó ment, 99%-ban külföldi előadók számait játszottuk. Ennek a irányzatnak a magyar előadók közül a Neoton, Modern Hungaria, Bonanza Banzai felelt meg.
A 89- 90-es évek a változás kora volt a zenében is, pl. az Italo Disco háttérbe szorult. A zenei világban és a slágerlistás számokat nem mindig szerette a közönség, meg kellett találni, amit kedvelnek.
A művelődési központ virágzott, majd jött a Flamingó Discó, ami magán kézben volt:
Újdonság volt, a közönség nagy részét odacsalogatták. Ezzel egy időben a környező településeken is beindultak a privát szórakozóhelyek.
Később a kreatív plakátokkal, a jól megszervezett koncertekel sikerült a művelődési háznak visszavonzani a közönségét.
A 90-es évek végétől a discó kikerült a művelődési központ hatásköréből; bérbe adtak egy helyiséget sörözőnek, discónak.
Manapság teljesen megváltozott a discó. Sajnos egybefolyik a 14 éven aluliak és a felnőttek szórakozási lehetősége. Másabbak az igények, lehetséges ha most szerveznének külön tinidiscót kevesen mennének el.
Napjainkban háttérbe kerültek a fiatal felnőttek, akik nem szeretnek a tizenévesekkel együtt szórakozni.
Köszönöm az interjúalanyomnak a régi idők felevenítését.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.