Édesanyám olyan háziasszony, aki érzés és nem recept szerint főz. Kimérni se nagyon méri ki a dolgokat. Többször meg akart tanítani főzni, de én egyáltalán nem mutattam rá hajlandóságot.

Most azonban gondoltam egy nagyot, összekötöm a videózás szeretetét és talán így meg is tanulok főzni, utánakérdeztem egy-egy receptnek anyukámtól, máskor saját receptemet mutattam be a korhely halászlénál, de az első videót emlékezetből sütöttem volna, ha sikerült volna (palacsinta, amiből kimaradt a tojás).

Másrészt itt állok 30 évesen, és csak pár dolgot tudok elkészíteni, azt se mindig jól. Néha azonban nagyon jól sikerülnek a dolgok, mint a tejbegombóta. Szeretnék ebben is önállósodni, és nem csak anyum főztjén élni, habár ez nagyon kényelmes, de mikor tanuljam meg, ha nem most, mikor álljak a saját lábamra, ha nem ebben a pillanatban. Jóllehet már gyerekkorom óta hajtogatom, hogy felnőtt nő vagyok, még 30 éves fejjel is gyakorlatilag egy nagy gyerek, csak mert kényelmes ez az élet, de a felnőttség nem arról szól, hogy nemileg kifejlődtünk és már készek vagyunk, jóval inkább az önállóságról, hogy egyedül is meg tudjunk állni a talpunkon. Szeretnék igazi felnőtté válni.

El kell tudni fogadni a hibáinkat és tanulni belőlük. Rengeteget kell még tanulnom. A kis örömöknek is örülni kell pl. engem jó érzéssel tölt el, ha valami jól sikerül, legyen az csak egy finom étel vagy bármi apróság. Annyira sokszor futottam bele abba, hogy elromlott valami, nem sikerültek a dolgok. Pl. ez a cikk írogatás a Nádudvari Hírekben, nem tudtam időre hozni a cikkeket, a terjedelem is hosszabb volt mint kellett volna és még sorolhatnám. Nem baj, tudom nem leszek soha már újságíró, de az írás mostanában úgyis mellékes számomra, jobban szeretek videókat készítgetni, bár abban is van még hova fejlődnöm.

A kis sikerélmények feltöltenek akár a főzésben, akár a munkahelyen vagy bármiben.

A felnőttség titka az, hogy alkalmazkodni tudjunk és tanulni, fejlődni, önállósodni. A főzés elsajátítása által közelebb kerülök az önállósághoz.