A karácsony, ami nálam is téma, hogy hogy is lesz, kik jönnek, melyik nap, ajándékokat még nem vettem meg. Mi lesz a menü? Ilyenek járnak most az eszemben.

Harmadik karácsony lesz nagyi nélkül. Nála volt mindig a szenteste, de már nem.

De kinek a nagymamája él 89 évet épp ésszel? Ritka kincs.

Fura és szomorú, hogy nincs már, kicsi volt és nem hallott már jól, de a miénk volt.

Úgy látszik az idő múlása ezzel jár, hogy egyre több embert elveszítünk.

Rájuk is gondolunk ilyenkor karácsonykor.

Szóval jönnek az ünnepek. 

Nincs gyerekem, de ilyenkor jó lehet a gyerek, a kis mosoly az arcán karácsonykor.

A gyerekek azok, akik igazán tudnak örülni, akik még nem terhel a gond, a baj, legalábbis jó ezt hinni.

Tudom vannak árvák, akik csak a szüleiket akarnák karácsonykor és vannak anyagi gondokkal küzdő családok, ahol a gyerekek kajának és egy karácsonyfának is örülnek.

De előbb mielőtt gyerek lenne, egy pár kell, aki biztonságot nyújt és ő is szeretne egy jövevényt.

Igen nem mindenki akar gyereket, és az baj, ha csak az egyik akar. Persze nem mindenkinek való a gyerek, ez tény. Sokaknak az a kifogás, hogy nem nőttek fel, nincsenek kész a feladatra, szerintem a baba születésével a fejünk is benő, de biztosan nem tudhatom, amíg nincs, mert én se vagyok még érett.

A gyerekekről csak azért beszélek ilyen sokat, mert ők a főszereplők karácsonykor. Hisz egy kis baba született ezen a napon, őrá emlékezünk, jó tudom, valaki nem vallásos és csak egy ünnep a sokból, de ha ez még csak egy mese is, varázslatos hinni benne, még ha semmi köze sincs a valósághoz. Hitet, reményt ad, ami ezzel a családdal, újszülöttel történik a születésekor, még ha erőszakos, horrorisztikus is az életének a befejezése, de a születése egy csoda. Szállást kap a feje felé és mindenféle földi jót a semmiből.

Ez az amire vágyunk a semmiből jövő boldogságra, szeretetre, családra, amit feltétel nélkül kapunk, ez az, ami egy igazi csoda.