Nikolett
A párom a munkája miatt sokat van távol. Általában hétvégén van itthon, de van olyan is, hogy hazajár minden nap. Debrecenben ismerkedtünk meg, közös ismerős mutatott be egymásnak, viszont nem azzal a céllal hogy összejöjjünk. Első találkozásunkor kiderült hogy sok közös van bennünk, szinte befejeztük egymás mondatait azonnal. Az egymás múltját megismertük, viszont sose hoztuk fel - egyből tiszta lappal kezdtünk, nem ítélkeztünk a másik felett.
Mikor összejöttünk, már másnap úgy vártam a telefonhívást mint egy kis tini.
Részemről úgy indult ez az egész, hogy ő lesz az első \"egyéjszakás kalandom\" (mert nekem olyan még nem volt), mit ne mondjak, jó hosszú ez az éjszaka, még mindig tart. Ő más volt mint én, rengeteget csajozott és úgy gondolta hogy most megállapodik. Két hét után derült ki, hogy nem ugyanúgy terveztük. Én nagy csalódáson voltam túl akkor. Minden nap meló után találkoztunk. Két hét után egy délután közölte velem, hogy sírt miattam, pedig ő az igazi \"rosszfiú\" volt mindig.
Este odatetoválta a lábára a nevem, én is sírtam volna a fájdalomtól. Ez volt az a pillanat amikor mondtam neki, hogy üljünk le és beszéljük meg ki mit akar... mert részéről komolynak tűnik.
Elmondtam neki hogy nem akartam hosszú távra tervezni, viszont ő nem érdemli meg hogy az exem miatt bűnhődjön.
Megismerkedésünk után két hónappal összeköltöztünk, kb. 4 hónap után teherbe estem. Jelenleg Debrecenben élünk, a gyermekünk ebben az évben lesz 10 éves.
Az együttélésben a rossz az volt amikor a családdal éltünk egy fedél alatt. Amióta hárman lakunk együtt, az sokkal jobb.
Mondhatnám, a hosszú kapcsolat titka, hogy sokat nélkülözzük egymást, viszont ezt nehezen tűrjük.
A legrosszabb pillanat az volt, amikor külföldön dolgozott, nehéz volt elengedni, annyiszor törtem darabokra ahányszor útnak indult.
István: A legjobb az együttlét akkor is és most is, ha együtt vagyunk minden jó, minden tökéletes. A legrosszabb visszatérő pont, amikor a munkám miatt el kell mennem hosszabb időre. Nem jó külön lenni, sőt szörnyű.
Gyermekáldás:
Nikolett: Nekünk a szerelmünk gyümölcse Nimród a gyermekünk, ő a legfontosabb az életünkben. Terveztük. Én eleinte a kétségbeesés és a félelem között cikáztam. Féltem, hogy nem is nagyon ismerem őt, mi van ha ott hagy gyerekestől? Mi lesz, ha megbánom, nem lehet visszafordítani. Azon is agyaltam hogy fiatal vagyok, (20 éves) mit szól a család. Ezerszer elmondtam neki ezeket. Megesküdött, hogy sosem hagy el. Mindketten elvált szülők gyerekei vagyunk - megfogadtuk, hogy ez nem lesz példa a mi gyermekünknek. Számára a nagyszülei a példaképek, akik egymás mellett öregedtek meg. Mondanom se kell, hogy a legjobb dolog ami történhet egy nővel ,ha anya lesz.
Onnan már a testén kívül dobog a szíve.
Még nem vagyunk házasok, de 11 éve jegyesek vagyunk.
Úgy voltunk vele egyrészt, hogy az csak egy papír, másrészt saját otthont akartunk. Egy szép esküvő (amit valljunk meg, minden nő álma) nem két forint. Azt inkább a házra fordítjuk. Ha kis esküvő, annak meg mi értelme? Viszont idén sikerült megvennünk a saját otthonunkat, így tervbe van, hogy összeházasodunk.
Van az ujjamon jegygyűrű, abban az évben amikor összejöttünk és még terhes sem voltam, megkérte a kezem. Most a tizedik évfordulónkon újra, szóval van két gyűrűm is.
István: A lánykérésről:
Az első leánykérés, az a bizonyos pont a hasonlóságunk és az egymás kiegészítésének köszönhetően jött el, a második lánykérés egy hirtelen jött gondolat volt. Ami koronázta az elmúlt 10 gyönyörű évet, amit kaptam eddig tőle. A második látásra szerettem bele, akkor már tudtunk tartalmasan beszélgetni is. Az első lánykérésnél kizártam az egész családot a szobából, letérdeltem és megkérdeztem hogy hozzám jön-e feleségül. Igent mondott.
Nem házasodtunk még össze( nem tartottuk fontosnak a papírformát), , ezért másodjára is megkértem a kezét. Ez egy hirtelen ötlet volt, a 10.éves évfordulónk alkalmából a buli kezdete előtt kb. fél órával elmentem egy ékszerboltba és vettem megint egy eljegyzési gyűrűt, amit a buli közepén egy koccintás alkalmával adtam oda neki. A párom azt hitte, hogy tósztot szeretnék mondani, koccintás előtt fel kacagott és mire vissza fordult hozzám, én másodjára is térdre kerültem. Amikor meglátta, mi van a kezemben, azt hittem félrenyelt, úgy meglepődött. Majd az egésznek egy könnyes szerelmes csók lett a vége és megint egy igennel lettem gazdagabb.
Esküvő időpontjáról van hír?
István: Minden év Október 13-a, még a papírforma most sem fontos. Ez a nap a kezdet számunkra. Akármilyen hihetetlen, mi kicsi gyerekkorunk óta kerülgetjük egymást. A szüleink a nagy szüleink a rokonaink ismerték is egymás családját, de mi csak 20 évesen találkoztunk először. A sors vagy micsoda, azóta dolgozik.
A jó kapcsolat receptje:
Nikolett: Kölcsönösen a tiszteljük egymást. Soha, de soha nem is beszélt velem csúnyán. A legcsúnyább szó pl. hogy hülye, még ilyen sem jött ki a száján. Ha most valami csúnyát mondana nekem, szerintem hetekig bőgnék. Pedig nem egy kis tutyimutyi pasi , még mindig az én kis\" rosszfiúm\". A szerelem titka, amit írtam is, a kölcsönös tisztelet, szépen beszéljünk a párunkkal, és az hogy bíztassuk a másikat - együtt haladjunk előre , a sok ölelés, a bókok (oda-vissza!).
István: Mindig mindent meg kell beszélni. Azért vagyunk egy pár, hogy mindent meg tudjunk oldani: úgy jót, úgy rosszat.
Nikolett: A hosszú boldog kapcsolat a mély érzelmes (néha kínos) beszélgetéseknek köszönhető. 11 év alatt volt nálunk is mélypont nem egyszer, és a legnagyobb rossz közepén is azt tudtuk mondani hogy rendben, ezt helyre kell hozni, irány egy park vagy valami nyugis hely és beszéljük meg. Ezek az órákig tartó beszélgetések sokat segítenek . Előfordul, hogy félreértések miatt is van vita vagy gond. Ezeket is lehet tisztázni és ami a múlt az múlt, azt nem kell boncolgatni, akkor sem, ha a közös múltunk. Ne hozzuk fel hogy bezzeg így meg úgy volt, mert akkor az addigi igyekezet semmibe vész. Minden emberi kapcsolatban kulcs a szükséglet. Mindig meg kell kérdezni mire van szüksége a másiknak. Bár sokan kérdezni is képtelenek. Mi, ha tudjuk, kielégítjük a másik szükségletét: ha csendre vágyik, ha megértésre, nem nagy dolgok.
Sok felesleges vita lehet az emberi kapcsolatokban. Nem mernek sokan se kérdezni se beszélgetni. Miért?
Mert kínos. Vitázni és bántani a másikat nem kínos?
Ami fontos még, a szeretetnyelv. Ez is pofon egyszerű. Kérdezd meg a másikat, neked mi a szeretetnyelved? (Hogyan mutatod ki a szereteted? Mit vársz el, mit tegyek hogy tudd, hogy szeretlek?) Például nekem szükségem van az ölelésre, mert így érzem hogy szeretve vagyok, de a másik pl. felhív egy nap ötször, abból én nem tudom, hogy ő ezzel fejezi ki a szeretetét. Ha leül két ember és ezt megbeszéli, akkor értik, csörög a telefon, akkor szeret. Nálunk például a szeretetnyelv a kávé. Ha reggel ott van kiöntve a kávém, jól indul a napom.
A mai napig olyan szerelmesek vagyunk mint két kis tini.
