Már másodjára néztem meg és a fura az egészben, nem emlékeztem, hogy tetszett-e elsőre a  film. Igazából inkább tetszett, mint nem, de azért kicsit vegyesek az érzéseim, Muriel esküvője ugyanis, egy kevert műfajú film, vígjátéki elemeket is tartalmaz, de drámaiakat is. 1994-es ausztrál film.

Egy \"barátai, ismerősei szemében\" csúnyának gondolt vidéken élő lány, (aki a 20-as 30-as éveiben járhat) felnőtté válásról, vagyis a szülőktől való leválásról szól. Hiába felnőtt ugyanis, ha a szülők, jobban mondva az apja határozza meg az életét, mit dolgozzon stb. Nem csoda, ha a kis kalitkájából ki akar törni. \"A lány az első adandó alkalommal, kitisztítja apja bankszámláját és habozás nélkül Hawaiira szökik, hogy szakítson eddigi életével.\" Amikor viszont visszajön, nagy bajba kerül, ezért gyorsan elmegy a nagyvárosba az új barátnőjével összeköltözzön, új életet kezdjen, de a férjhezmenés, továbbra is a rögeszméje marad. Azt hiszi, ha férjhez megy azzal kitör, valakivé válik, ezért mindenáron férjhez akar menni, még azon az áron is férjhez megy, hogy látszatházasságba belemegy. Egy olimpikonnak sürgősen feleség kellett, hogy részt vehessen az olimpián.

Az esküvő humoros egyben drámai pillanatai:

https://www.youtube.com/watch?v=JH3ap9COvOk

Bevallom, amikor a vőlegény arcát néztem, a mai férfiak jutottak eszembe, akik nem akarnak sehogy sem megházasodni.

Jó itt a filmbe kényszer-házasságról van szó. Nem tudom élettársi kapcsolat miért jobb, pláne mikor ott is születik már gyerek. Komolyan odajutunk lassan, ha egy nő házasodni akarna, két variáció közt választhat, vagy megkéri a pasi kezét, vagy magához megy hozzá. Ja és az eljegyzés sem garancia, sokan több évig is jegyesek és akkor sem akar a pasi házasságot kötni a csajjal, esetleg pár év múlva még egyszer eljegyzi, hogy nyugodt maradjon. Nekünk viszont tényleg nagy dolog a házasság, így ünnepelni a szerelmet. Jó ez se normális, amit Muriel csinált, mindegy csak házasodjon végre.

Miért fontos a csajoknak a házasság?

Gyakori kérdéseken olvasgattam a válaszokat:

Sokan erről álmodunk régóta, ez egy kötelék:

\"Egy idő után jó komolyabban is tartozni valakihez. általában minden nő szeretne gyereket, azt meg azért jó házasságba szülni. meg azért mindenki szeretné egyszer felvenni azt a bizonyos fehér ruhát\"

Másik dolog a jogi oldal:

\"...nem érdekel a fehér habos babos ruha hacacáré esküvői rongyrázás. Engem csak a jogi biztonság érdekel. Nem szülök gyereket, nem veszek fel hitelt, egy teljesen bizonytalan, tisztázatlan, homályos kapcsolatba. És nyilván senki nem úgy megy férjhez, hogy mi lesz ha elválunk, de sajnos igen, ez benne van a pakliban. Akkor tiszta sor lesz mit ki visz. Legalábbis normáliséknál így van. Mellesleg nem akarom, hogy a párom vagy mim apasági elismerő nyilatkozatot lobogtasson , vagy ne adj úristen ha a párom meghal, az alkoholista apósom és anyósom örökölje azt amiért én dolgoztam meg, és még sorolhatnám, nem teszem, el kell olvasni a ptk-ban.\" (Forrás: gyakori)

Miért állnak sokan negatívan a házassághoz?

\"...Szerintem a házassághoz az emberek a félelem miatt állnak ilyen negatívan. A megcsalástól, bántástól, kötelességtől és a \"függetlenség elvesztésétől\" való félelem miatt. A média pedig csak még rátesz egy lapáttal azzal, hogy azt álítja: egy nő legyen erős és független, ne kötelezze el magát, legyen szingli, ne szüljön gyereket, élvezze az életet mert az trendi. És ez mind szép és jó, csak egyvalami nem illik ebbe az idilli képbe: az öregedés. Egyszer megörekszünk, megcsúnyulunk, megváltozunk. Már nem az lesz a lényeg, hogy milyen buliba menjünk, milyen ruhát vegyünk fel, és hogy összejöjjünk azzal a jó pasival, aki épp ott jön velünk szemben. Hanem az, hogy körülöttünk legyenek a szeretteink, ne legyünk egyedül, ne vegetáljunk egymagunkban életünk végéig.
De hát az emberek nagy része inkább nem törődik ezekkel a kényes részletekkel, hanem a mának élnek. Maximum utánunk a vízözön, nem?
Aki viszont nem ezt a \"modern\" nézetet vallja, és igenis fontos neki a házasság és a család, az a nem normális, maradi nő. \"(Forrás: gyakori2)

Mi volt régi időkben?

\"Olyan sokan mondják, hogy régen halálig tartottak a házasságok. De volt egy műsor, amiben megmutatták, hogy 150-200 évvel ezelőtt bizony a férfiak nemigen nősültek 35-40 éves koruk előtt. Akkor viszont nagyon fiatal lánykákat vettek el. 17-18 éves hajadonokat. Így, amikor a férfiak 10-15-20 évvel később ezért-azért elhaláloztak, a feleségeik még épp virágjukban voltak.... Hát így könnyű, hogy \"halálig\" tartott egy házasság. A férfinak jóformán már nem is volt ideje megúnni a feleségét... És akkor még nem is beszéltünk a sok szülés közben, után meghalt asszonyról....
Olvashatjuk Balzacnál, Zolánál, stb., hogy a harmincas szépasszonyok mindig tartottak udvarlókat....
Manapság már minimum 50 évet kellene kibirni egymás mellett. Talán nem lehetetlen, én is látok édes, bájos idős házaspárokat, akik kézenfogva járnak. De ugye nem ez az általános. Manapság már annak is örül az ember, ha legalább a közös gyerekeket fel tudják nevelni együtt... És hány ember kezd ezután egy másik valakivel új kapcsolatot....\" (Forrás: port.hu)

Azért ennyire nem kell visszatekinteni, de 50, 60 évvel ezelőtt viszont tényleg többen is házasodtak és valahogy tovább tartott a házasság. Az tény, hogy sokkal gyakoribb volt, hogy akár 10-15 évvel idősebb vagy még öregebb férfival is összekössék az életüket a fiatal nők. Talán most ritkább az ennyire nagy korkülönbség, persze azért ma is van 15-20 év körkülönbségű párok is. 

Összességében én azt látom több nő akar férjhez menni, mint férfi, de a házasság a férfin múlik, még ha el is jegyzi, nem biztos, hogy el is veszi. 

Elkezdtem olvasni A suutari-levelek című könyvet, idéznék most belőle: egy hentes fiai játszottak, összeírták \"hány olyan érvet ismernek, amiért egy fiatal nő férjhez megy manapság. Én megdöbbentem rajta, hány ilyen okot találtak: 14-et!
vagyont és kényelmet szerezni; elkerülni a szülők mellől végre; megtörtént leánykérés okán; félelem attól, hogy kifut valaki az időből; mert az „igazi” rá se néz, így hát bánatból; mert az „igazi” rá se néz, így hát féltékennyé kell tenni; mert vége az egyetemnek; mert ló nincs, de ott egy szamár;
… és ami nekem legfájóbb: mert az „igazi” fogalma csak egy ábránd, valójában nem is létezik, nem is létezhet.
A mai fiataloknak tudniuk kellene, hogy igenis létezik a kölcsönösen nagy szerelem, amelynek megvannak a teherbíró alapjai is. Létezik az „igazi”, a FÉRFI, aki a lelkünket és a testünket is kiteljesíti, akivel nem mindig könnyű, de aki nélkül sokkal szegényebbek lennénk. Talán nem kellene olyan gyorsan feladni..., akkor több fiatal nő megtalálná. Mert ahogy a Biblia mondja:
„Mindent lehet, de nem minden használ.”(A suutari levelek: 8-9.oldal)

A boldogság persze nem feltétlenül jön meg a házassággal, ha addig nem volt a kapcsolat boldog, ezután sem lesz az. Attól, hogy valaki feleség lesz nem lesz, se több, se szebb, se jobb.

Ennek ellenére, jó megünnepelni a kapcsolatunkat egy esküvővel, mert ez jó esetben egyszer van az életben, kár kihagyni, persze csak a szerelmünkkel, ezt nem győzöm hangsúlyozni. Házasodni úgy az igazi, ha fülig szerelmesek vagyunk. A boldogságot nem az esküvő hozza meg, hanem az, hogy a szerelmünk elismer minket, ki akar tartani egy életen át mellettünk, hűséges akar lenni és persze szeret minket.