Egy érdekes részhez érkeztem A suutari levelek című könyvben. A hozzánk közel állókról ír, akik szeretete néha fojtogat.

Idéznék a témával kapcsolatban részleteket a könyvből:

A feleség, aki rendszeresen megsértődik az apróságokon és két hétig meg sem szólal; a férj, aki rendszeresen ordít a családtagjaival, mintha a kocsmában lenne; a nagypapa, aki mindent magába fojt; és a nagymama, akinek állandóan csak igaza van, és ezt felháborodottan tudomására is hozza minden szomszédjának. - Ők azok, akik terhet jelentenek a környezetüknek. (36. old)

Ezt a viselkedést már kicsi korban elsajátítjuk.

Rákényszerítenek bennünket a szüleink, hogy azt tegyük, ami Nekik tetszik, és így feladjuk önmagunkat. Ez végül is büntetéssel történő idomítás, megértés nélkül. Néha – tévesen – nevelésnek is hívják. Hogy ezután mi történik, azzal kapcsolatban hallgasd meg újra a Pink Floydot..., talán még emlékszel A FAL című albumukra...
Eláruljuk önmagunkat, és azután később minden területen problémáink adódnak ebből. Eláruljuk az álmainkat, és meghal bennünk valami. Csak nem tudjuk, hogy MI haltunk meg. MI voltunk az a valami. (37. old)

https://www.youtube.com/watch?v=ZDrUk1PnALk

Vajon miért félnek annyira attól, hogy belénk látnak?
A válasz nem volt annyira nehéz:
„Mert, ha meglátják, hogy milyenek vagyunk, és mit
akarunk valójában, akkor megbüntetnek érte,
nem fognak szeretni és elfogadni”. (38. old)

„Sosem értettem, hogy miért olyan veszélyes a szeretet.
------------
Hát, mert a számunkra legértékesebb dolog,
Amellyel megvesztegethetőek vagyunk,
És amiért a legkönnyebbe adjuk fel,
És áruljuk el önmagunkat.” (38. old)

A legfontosabb szokás tehát, hogy fogjuk be a szánkat, ha ártunk vele, de legyünk őszinték és pontosan érthetőek, ha a másiknak erre van szüksége. (36. old)

Meghökkentő, hogy az élőket mennyire tanítani kell arra, hogy ÉLJENEK. Furcsa, hogy az emberek bármi másért jobban képesek küzdeni, mint a saját boldogságukért. Az emberek mindent megtesznek a pénzért, a karrierjükért, a gyermekükért vagy a „főnökük” kedvéért, átgondolják a cég ügyeit, ahol dolgoznak és a gyermekük jövőjét, miközben oly gyakran nem gondolják végig a saját boldogságukat és a saját jövőjüket.

https://www.youtube.com/watch?v=iczOBCKS4Gg

Ha ez volna A MUNKÁJUK, akkor biztosan megtennék. (51. old)

A családunkat nem tudjuk megválasztani, de a párunkat igen
Olyan párt SZÜKSÉGES választani, aki képes hallgatni, meghallgatni, és tud beszélni... akkor, amikor azzal SEGÍT a helyzetek megoldásában. (36. old)

A másik megoldás, a változás:

\"Ha mi változunk, akkor indirekt módon a másikat is változtatásra sarkalljuk (már ha fontos neki a közös kapcsolatunk). Az első dolog az, hogy gyakoroljuk szóban kifejezni a szükségleteinket. Ha mi magunk sem tudjuk mit akarunk, hogyan várhatnánk el ezt a másiktól. A szóbeli kifejezés nem a másik kritizálását kell, hogy jelentse, hanem, hogy számunkra mi a jó és mi a rossz megfogalmazását. A második dolog, hogy tanuljuk meg tartani a saját határainkat.Ami számunkra rossz, azt jelezzük. Amennyiben ez nem hat, akkor ne vegyünk benne részt. Tanuljunk meg nemet mondani. Elsőre nehéznek tűnik, de a kulcsszó a gyakorlás. Amikor ezek a megoldások csődöt mondanak csak akkor nyúljunk az elkerülés eszközéhez. Amennyiben a másik fél nem akar változtatni, akkor ez nem jelenti azt, hogy nekünk szenvednünk kellene miatta. Ez jelenthet szakítást, vállást, gyerek szülő kapcsolatban mosolyszünetet. Itt a negatív következményeknek lehet motiváló szerepe a túlzott szeretetet adó félre nézve.\" (raknelkul.blog.hu)